História

História vezércikkek

História honlap

A történeti ismeretterjesztő folyóiratnak szánt, de történetpolitikai folyóirat lett lap 1979-ben, a HVG-vel egy időben indult, a politikai reformerők támogatásával. A folyóirat alapító szerkesztője, máig, Glatz Ferenc.

A lap célul tűzte ki a hazai és a külföldi közgondolkodást foglalkoztató kérdések történeti gyökereinek megvilágítását. (Többször került így konfliktusba általában a szovjet rendszer politikai apparátusával, mert átlépett több tabutéma határán. És többször került a reformerők és a dogmatikus vonal vitái közé, nemegyszer maga is tematizálva e vitákat.) A folyóirat rendszeresen tárgyalta a közép-kelet-európai nemzeti konfliktusokat, a kisebbségi kérdést, visszatérően a határokon túli magyarság aktuális helyzetének történeti gyökereit, a trianoni békeszerződést, a történeti Magyarország felbomlásának körülményeit, a hazai demokratikus hagyományokban nemcsak a baloldali – és mellőzött – mozgalmak, hanem a polgári demokratikus irányzatok szerepét; a törvénytelenségek, az etnikai és „faji” üldözések történelmének elhallgatott részleteit, revízió alá vette a két háború közötti Magyarországról sulykolt történeti téziseket. A folyóirat indította el az egyház társadalmi-kulturális szerepének újraértékelését az 1980-as években. Hozzá kötődik az etnikai és szociális kitagadás hagyományának kritikai tárgyalása (így a holokauszt; a németek kitelepítése (1987); a szociális kirekesztések – kulákok, a régi középosztályok, a „munkásarisztokraták” üldözése – bemutatása.

Az „új történetírás” tematikai megújítását szándékozott elősegíteni teljesen új vagy mellőzött tematikák napirendre tűzésével. Köztük:
  • A természeti környezet történelme, az embert a természet részének tekintve beszélt biotörténelemről
    (1987). (Mindez a világban zajló és itthon nem ismert nagy „ökológia”vitákkal egy időben.)
  • Indulástól programja. a mindennapok történelme, az emberi társadalom hétköznapjainak megjelenítése (1979), az egyén szerepének, a műveltségnek és az egyéni tehetségnek a rehabilitálása.
  • Az új történetírás – felfogása szerint – igénybe veszi a képi és a szóbeli emlékeket is, és vállalkozik történelmi filmek, rádiójátékok készítésére. A História ezért rendszeresen figyelemmel kíséri a történelmi tárgyú filmeket, él a képes ábrázolás lehetőségeivel. (Nem illusztrációra, hanem információközlésre használva a képanyagot.)
  • Feladatának tartja annak bemutatását, merre halad a világ történetírása. Mivel a szerkesztő 1980–1995 között a nemzetközi történész közélet aktív szereplője, világkongresszusok előadója volt, a folyóiratban megjelentek a nemzetközi történetírás legújabb tematikai-módszertani törekvései (pl. politikai rendszerek; háborúk, fegyverkezések szerepe; új társadalomtörténeti tematika: öregek, gyermekek, a nő változó szerepe; a másokról alkotott kép stb.)
  • A történelem előadásában helyreállítani kívánta a tényszerűség becsületét a korban divatos „értelmezésekkel” szemben. Ezért rendszeresen közöl kronológiákat (egy-egy cikk témájának kronologikus háttéranyagként) és forrásrészleteket.
  • Az egyetemes történelem, a nemzetközi összehasonlítás nemcsak a tematikában, hanem a „mikrotörténelmi” eseménysorozat bemutatásakor is hangsúlyt kap.
Szórakoztató történelmet hirdetett a História. Az élet teljességét akarván bemutatni, a politikai-háborús összeütközések mellett nagy teret szentelt az érdekes vagy jellemző egyéni életsorsok elmesélésének. A vicc vissza-visszatérő tematika.
A feszesen szerkesztett folyóiratban rendszerint minden számban szerepel egy-egy tematikus blokk, amely az aktuális mondanivalóhoz kötődik, a szerkesztő vezércikkével.
A folyóirat kezdetben évi 4 (1979–1981), majd 6 (1982–1991), 1992-től pedig 10 számmal jelentkezik. 1979–1990 között a lap 40–60 ezer, 1990 óta 20 ezer példányban fogy el. 2003 óta színes kiállításban jelenik meg.
A folyóirat szerkesztői csapatában Vörös Károlyt († 1996), Szakály Ferencet († 1999), majd Engel Pált († 2001) „újak” követték (Szász Zoltán, Zsoldos Attila, Fodor Pál), de az alapítók közül az élők ma is itt dolgoznak (Kertész István, Sipos Péter, Stemler Ilona). A folyóirat-szerkesztés napi munkáit a szerkesztő 1983 óta tanítványainak változatos összetételű csapatával végezte és végzi (Pótó János, Demeter Zsuzsanna, Burucs Kornélia, Kovács Éva, Stefany Judit, Dömötörfi Tibor, Párizs Ágnes, Oprán Emese).