Életút
1941. április 2-án született Csepelen. Iskoláit Csepelen, Szigetszentmiklóson, a ferencvárosi Fáy Gimnáziumban, illetve az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (1964) végezte.
1967-től az MTA Történettudományi Intézet tudományos munkatársa, osztályvezetője (1976), igazgatóhelyettese (1986), majd igazgatója (1988). 1976-tól az ELTE oktatója, a történeti muzeológia szak alapítója (1979), egyetemi tanár (1990). 1979 óta alapító-szerkesztője a História c. történetpolitikai folyóiratnak. Több külföldi tanulmányutat (NSZK, Anglia, Franciaország, Szovjetunió) követően a Történész Világszövetségen (CISH) Újkori Módszertani és Forráskritikai Bizottság főtitkára (1985-), a Historiográfiai Végrehajtó Bizottság (1990–95) főtitkára, több történész világkongresszus előadója. Számos magyar és idegen nyelvű történeti, történetelméleti könyv, több száz tanulmány szerzője, tanulmánykötet szerkesztője.
1989–90-ben a második Németh-kormány művelődési minisztere, nevéhez több intézkedés kötődik, amelyek a szovjet típusú művelődéspolitikai rendszer lebontásához járultak hozzá (cenzúra eltörlése, az orosz nyelv kötelező voltának megszüntetése, idegennyelv-tanítási program indítása, az iskolaalapítás állami monopóliumának feloldása, az állam és az egyház viszonyának újraszabályozása stb.). 1990 után ismét az MTA Történettudományi Intézet igazgatója.
1993-ban akadémikus, 1996–2002 között, két periódusban a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. Nevéhez kötődik az Akadémia társadalmi szerepének újraértelmezése. Az Akadémiát a „nemzet tanácsadójának” tekintette, amelynek kiemelten kell foglalkoznia az ország és a nemzet előtt – az európai csatlakozás és a rendszerváltás során – nyíló új lehetőségekkel, az előnyökkel, de a megrázkódtatásokkal is. Az általa indított és vezetett Nemzeti Stratégiai Kutatások Programjának eredményei: agrárprogram, vízgazdálkodási, közlekedési, nyelvpolitikai, informatikai, környezetvédelmi stratégia, a rendszerváltás okozta szociális és egészségügyi válsághelyzet, kisebbségi kérdés elemzése. (Mind a magyarországi nem magyar népek, mind a határokon túli magyarság jövőjéről.)
Tudományos tevékenysége mellett számos közéleti és civil kezdeményezés elindítója. Vezeti a Földhasználati és Vízgazdálkodási Nemzeti Stratégiai Bizottságot (2004), amely a Tisza-völgy, a Duna-völgy, a Homokhátság gazdálkodási modernizációját és a térségek szociális feszültségeinek oldását tűzte ki célul. Személyéhez kötődik a Párbeszéd a vidékért program kidolgozása (2005), középpontjában a vidéki munkahely-teremtésekkel, a szociális és kulturális esélyegyenlőség megteremtésével.
1991 óta tagja az Európai Unió keleti kiterjesztését előkészítő nemzetközi bizottságoknak. A humánpolitika, kultúra, migráció kérdéskörben számtalan európai fórumon tartott előadásokat, tett javaslatokat. Nemzetközi megbízásra készítette el „A közép-kelet-európai kisebbségi kódex”-et (1992), amely angolul, németül, szlovákul, románul is megjelent. 1994–98 között részt vett az EU-bővítés jelölt országainak uniós monitorozásában.