A közéleti ember

1989. május–1990. május művelődési miniszter Németh Miklós második kormányában, a miniszterelnök személyes felkérésére. Személyéhez kötődő programok, intézkedések:
1. Az állami kultúrpolitika ellenőrző voltának és az ideológiai minősítés eszközrendszerének felszámolása, új polgári kultúrpolitikai modell kialakítása, az európai felzárkózás kultúrpolitikájának meghirdetése elsőként a szovjet zónában. Alapjai: részben a nyugat-európai, részben a hazai 1949 előtti hagyományok. 1989. május 31.: a cenzúra és a kormány engedélyező szerepének eltörlése minden fizikai és elektronikai adathordozó esetében; 1989. november 22.: a levéltári kutatás újraszabályozása a nyugat-európai minták – 30 éves kutatási határ – szerint [118/1989. (XI. 22.) MT. rend.]; az orosz nyelv kötelező jellegének megszüntetése (1989. május 31.); új nyelvoktatási program – angol, német, francia – indítása (az 1989–1990. tanévre az egyetemeken, főiskolákon a nyugati nyelvszakra beiskolázottak keretszámát 40%-kal emelik). Személyesen folytatja a tárgyalásokat az angol, amerikai, francia, német és osztrák nagykövetekkel, miniszterekkel külföldi idegennyelv-tanárok Magyarországra toborzásáról (1989. június–szeptember). A közkulturális ágazatokban – film, folyóirat, könyvkiadás, zene – az állami finanszírozás „közvetlen technikájá”-nak megszüntetése, az állami támogatás új módja: pályázatok útján, civil értelmiségi kuratóriumok és az adminisztráció együttműködése révén. (A minisztériumi adminisztráció kezében lévő kulturális alapok helyett – a minisztériumtól független jogi személyként működő – alapítványrendszert hoz létre, többek között a Pro Renovanda Cultura Hungariaet.) Alapelv: a kuratóriumok határozzák meg az egyes szakterületek célrendszerét s osztják el a pénzeket nyilvános pályázatok keretében. (A kuratóriumokban az adott szakágazat vezető értelmiségijei ülnek.)
2. Elgondolásai alapján fejeződött be az állam és egyház viszonyának újraszabályozása. Az Állami Egyházügyi Hivatalt jogutód nélkül oszlatják fel, az állam minden hatósági jogosítványról lemond, a „vallásgyakorlással kapcsolatos állami feladatokat” az általa vezetett Művelődési Minisztérium kapja. A politikai átalakulásban szükséges további egyházpolitikai intézkedésekre (államosított egyházi ingatlanok, iskolák, korábban megszüntetett közművelődési-karitatív szervezetek ügye stb.) a kormány mellett konzultatív testületet hoznak létre Országos Vallásügyi Tanács néven. Ez – elvárásai szerint – „ellenőrzi a kormányt” és javaslatokat terjeszt elő. Elnöke a miniszterelnök, helyettese a művelődési miniszter (1989. június 26.).
3. Az 1989–1990. évi országos tanévnyitót (szeptember 2., helyszíni tévéközvetítéssel) az egyháznak frissen visszaadott Fasori Evangélikus Gimnáziumban tartja, bejelentve az állam iskolaalapítási monopóliumának feltörését. – Meghatározó szerepe volt a lelkiismereti és vallásszabadságot kimondó 1990. évi IV. törvény létrehozásában, több egyházi oktatási-művelődési intézmény újraalapításában, korszerűsítésében.
4. Személyesen vezeti az új oktatási intézményrendszer kiépítését. A kisdedóvástól az egyetemi képzésig egységes törvénymódosítást dolgoznak ki, amelyet 1990. március 1-jén fogadnak el (1990. évi XXIII. törvény). Kimondja az állami iskolaalapítási monopólium felszámolását, az ideológiai tárgyak oktatásának megszüntetését, növeli az iskolák és az oktatói kar szakmai és anyagi függetlenségét. (1989. szeptember 1-jétől 60%-kal emelték a pedagógusok fizetését.) Az iskolarendszer átjárhatóságának biztosítására bevezetik az alsó- és középfokú oktatásban a normatív finanszírozást, és megindítja (1989. november) az úgynevezett minimális követelményrendszer (később: Nemzeti alaptanterv) kidolgoztatását. Megszerzi az oktatási tárcának a volt pártoktatási intézményeket (1989. szeptember–december).
5. Bejelenti a kultúrpolitika kultúrnemzeti alapokra helyezését. A határokon túli magyaroknak magyarországi oktatási keretet biztosít. Kárpátalján, Romániában (új kulturális szerződést kötve, amelyben a nemzeti kisebbségek megjelennek) és – kevesebb sikerrel – Csehszlovákiában kezd a kultúrnemzeti kultúrpolitika érdekében kormányközi tárgyalásokat. Alapelve: a határokon túli magyarságot a magyarországi kisebbségekkel azonos kultúrnemzeti jogok illetik meg. Hozzákezd a hazai szlovák, szerb-horvát és német kisebbségi oktatási rendszer reformjához.
6. Minisztersége eredményeként megváltozik a művelődésügy helyzete az állami adminisztráción belül. A Művelődési Minisztériumhoz tartozik a vallásügy, a kisebbségi ügy (először emelkedik miniszterhelyettesi szintre a hazai és határon túli kisebbségekkel foglalkozó igazgatás) és a sport (megszüntetve az állam hatósági jogosítványait a sportpolitika terén).A kormányban több közpolitikai akció résztvevője, kezdeményezője. Meghatározó szerepet játszik a Nagy Imre miniszterelnök és társai temetésének előkészítésében (1989. június 16.), a bős–nagymarosi vízerőmű építésének felfüggesztését kimondó kormányálláspont kialakításában, részt vállal – német–osztrák kapcsolataival – a német menekültek kiengedésének kormányzati előkészítésében. Aktívan részt vesz az átalakulást célzó alapvető törvények politikai vitájában, az ő javaslatára lesz a köztársaság kikiáltásának napja október 23., az 1956. évi forradalom évfordulója, és lesz október 23. állami ünnep.
1990–1998 A Teleki László Alapítvány Tudományos Tanácsának elnöke.
1990-től A Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány kuratóriumának alapító elnöke, az alapítványrendszer alapelveinek és szervezetének kialakítója. (Alapítók és a kuratórium tagjai kezdettől: Kosáry Domokos, Szentágothai János (†), Vásárhelyi Miklós (†), Csoóri Sándor, Konrád György, Király Tibor, Stark Antal, Honti Mária.)
1991–2004 A Bertelsmann Stiftung szervezésében működő, az európai integráció társadalmi-politikai feltételeit vizsgáló nemzetközi bizottság, majd az Európai Unió keleti kiterjesztését vizsgáló nemzetközi bizottság tagja; a humánpolitika, kisebbségpolitika, az európai történelem, kultúr- és tudománypolitika albizottságainak tagja, szakmai referense.
1994–1998 Részt vesz az európai uniós tagságra kandidált országok tudományos (politikai-gazdasági, kulturális-tudományos, szociális) monitorozását folytató bizottság munkájában, mint a kisebbségi kérdés, történelem, kultúr- és tudománypolitika referense. (Csehország, Szlovákia, Lengyelország, Magyarország.)
1996–2002 A Magyar Tudományos Akadémia elnöke, két cikluson keresztül. Elnökként tudománypolitikai – ezen belül akadémiai – reformot kezdeményez. (E témában 1998-ban magyarul, 1999-ben németül jelenik meg a Tudománypolitika az ezredforduló Magyarországán című monográfiája.) Az általa megindított intézethálózati konszolidáció részkérdéseit előadásokban és publikált tanulmányokban dolgozza ki és terjeszti vitákra. 1996-ban javaslatára indul az akadémiai Nemzeti Stratégiai Kutatások Programja is. Kezdeményezésére a kormány a tudomány társadalomban betöltött kiemelkedő szerepét elismerve, 55/1997. (IV.3.) sz. rendeletével november 3-át a Magyar Tudomány Napjává nyilvánítja. 1997-től a tudomány napi rendezvény többhetes tudományos fesztivállá terebélyesedett. 1999-ben A tudomány első világkonferenciáján – melyet az MTA szervezett Budapesten – a bevezető előadást tartja A tudomány a 21. században címmel, a természeti és kulturális diverzitásról, a tudomány hasznáról. 2001-ben tanulmányt ír a teológia akadémiai emancipálására; az egyházakkal történt megegyezés alapján egyházi tudósokat vesznek fel az MTA köztestületi tagjai közé.
1996-tól Az MTA Nemzeti Stratégiai Kutatások (2002-től Tanulmányok) Programbizottságának alapító elnöke. Feladata: az állam, és a magyarság előtt álló lehetőségek feltárása, a szükséges belső reformok feltárása, nemzeti stratégia és cselekvési program kidolgozása az információs társadalom és a globalizáció korában. Személyéhez kötődő javaslatok és programok: az agrárium, környezet- gazdálkodás és környezetvédelem, a vízgazdálkodás, a magyar nyelv, határokon túli magyar kultúra, az európai integráció és tudománypolitika, a nyelvpolitika, közlekedés, területfejlesztés, szociálpolitikai rendszerek stb. tudományos helyzetelemezése és cselekvési programok kidolgozása. (A kutatási eredmények széles körű megismertetését szolgálja az általa szerkesztett Magyarország az ezredfordulón c. monográfiasorozat, valamint az Ezredforduló c. folyóirat.)
1998-tól A Budapesti Zsidó Nyári Fesztivál alapító védnöke, rendszeres megnyitója.
1999–2002 A Szent Korona Testület tagja.
2000 Az V. Európa Fórumon (Güttersloh) az Európai Unió humánpolitikai jövőjéről terjeszt elő és publikál előadást. (A másik két előadó J. Delors, az Európai Bizottság volt elnöke és Koch-Weser, a Világbank korábbi elnökhelyettese.) Itt ismertetett téziseit a müncheni egyetem által szervezett tudományos ülésszakon fejti ki két hónappal később. (Az európai történelem újragondolása.)
2000 Tanulmányt készít a kormány számára a tiszai árvizek megelőzése, a Tisza vízhozamának megőrzése és az Alföld vízgazdálkodásának javítása témában. Javaslata szerint felül kell vizsgálni a Tisza-gazdálkodás 19. századi alapelveit; tervet kell kidolgozni a volt 29 kanyar újrahasznosítási lehetőségéről, tározók formájában.
2001 Az európai nyelvek éve alkalmából rendezett nemzetközi konferencia megnyitó előadásában 7 tézisben összegzi az Európai Unió és a nyelvek kérdését.
2002-től Az MTA Magyar Tudományosság Külföldön „Szülőföld” programbizottságának elnöke, majd tiszteletbeli elnöke
2003-tól A Magyar Nemzeti és Állami Intézmény- és Jelképrendszer szakértői bizottság alapító elnöke. (Tagjai akadémikusok, a kulturális élet kiemelkedő képviselői.) A Jelképbizottság feladata: az állami-nemzeti jelképek és emlékhelyek használatára vonatkozó szabályozás és gyakorlat szakmai felülvizsgálata és javaslattétel. Javaslatok: a törvényhozó, végrehajtó és az államfői hatalom jelképeinek, az intézmények megjelenítésének, elhelyezésének felülvizsgálata; az állami kitüntetésrendszerek; az állami és nemzeti jelképek; az állami és nemzeti ünnepek színtereinek felülvizsgálata a többpárti és civil demokrácia szempontjából; a nemzeti és állami hagyományainkat megjelenítő épületegyüttesek – pl. a Parlament, a budai egykori királyi Vár, a régi kormányzati negyed – rekonstrukciójának és újrahasznosításának terve. A bizottság javaslatára – a hatalmi ágak szétválasztásának megfelelően – a törvényhozás otthonából az egykori Sándor-palotába költözött a köztársasági elnöki hivatal.
2004-től A Földhasználati és Vízgazdálkodási Stratégiai Nemzeti Bizottság alapító elnöke. (A bizottság tagjai között akadémikusok – Somlyódy László, Láng István, Kovács Ferenc, Várallyay György, Alföldi László, Ligetváry Ferenc –, illetve a kormányzat delegálta államtitkárok.) Feladatköre: a víz- és földgazdálkodás területein a szakmai háttérfelügyelet jelenlétének biztosítása és javaslattétel. Programok: a Tisza-szabályozás alapelveinek és szakmai programjának folyamatos felügyelete és ezekről jelentések készítése;(2004) az árvizek, belvizek elhárításának szakmai háttérkonzultációinak folyamatos biztosítása, a bizottságon belüli szakmai kooperáció folyamatos biztosítása. A bizottság elnökeként 2004-ben kezdeményezi a Homokhátság komplex területfejlesztési program kidolgozását. Alaptétele: történelmileg bizonyítható, hogy a Homokhátság népességeltartó képességét az elmúlt száz évben túlterhelték, s a megváltozott vízgazdálkodási és éghajlati viszonyok következménye a térség természeti lepusztulása, illetve sivatagosodása. Szintén mint a bizottság elnöke, tervtanulmányt készít egy átfogó, távlati és rövid távú vidékpolitikai akcióra (2005). Emellett elkészíti a cselekvési program egyik változatát is.
2005-től A Párbeszéd a vidékért mozgalom elindítója, a Programtanács elnöke. (A Program- bizottságban az agrárgazdálkodás, területfejlesztés, vízgazdálkodás tudományos intézmények vezetői, szakértői és a parlament különböző pártjainak képviselői.) Célkitűzései egy komplex, az európai normákat és Magyarország érdekeit egységben látó vidékpolitika alapelveinek kidolgozása. Az egyesületté alakult civil kezdeményezés évente több konferenciát rendez a vidéki térségek természeti-épített környezeti problémáiról, a kulturális-egészségügyi szolgáltatásokról.
2005-től A Balkán-kutatási programot javasol, írja a tervtanulmányt. Feladata: az Európai Unió délkelet-európai kiterjesztésével nyíló új európai és magyarországi együttműködési lehetőségek feltárása, a stratégiai programok – közlekedés, agrárium, területfejlesztés, kereskedelem, kultúra stb. – kidolgozása, konferenciák szervezése, tanulmányok készítése, idegen nyelvű online folyóirat működtetése. A Programbizottság és a Programtanács tagjai: az MTA Társadalomkutató Központ intézeteinek igazgatói, volt kormánytagok, üzletemberek.)
2006 Elkészíti – mint a Földhasználati és Vízgazdálkodási Stratégiai Nemzeti Bizottság elnöke – a Vízgazdálkodás a Kárpát-medencében című tervtanulmányt, amely az elmúlt másfélszáz év tapasztalataira támaszkodva bizonyítja: a Kárpát-medence alján elhelyezkedő Magyarország számára létérdek egy, az egész medencére, a folyók vízgyűjtő területeire kiterjeszkedő regionális vízgazdálkodási program kidolgozása.
2007-től A Miniszterelnöki Hivatal és a Magyar Tudományos Akadémia közötti megállapodás keretében folyó stratégiai kutatások között indul a Vízgazdálkodás a Kárpát-medencében címet viselő projekt. A Glatz Ferenc vezetésével folyó kutatásokban az MTA Társadalomkutató Központja mellett részt vesz a Budapesti Corvinus Egyetem is. A projekt – a Balkán-kutatásokhoz hasonlóan – a 2008/2009. évi stratégiai kutatásokban is kiemelt hangsúlyt kap
2008. november Megalakul a Reformszövetség, amelyben az Országos Érdekegyeztető Tanácsban képviselt kilenc munkaadói szervezet vezetői és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke mellett az MTA volt és jelenlegi elnökei – köztük Glatz Ferenc – is képviseltetik magukat. A Reformszövetség célja a tudományos és gazdasági élet szereplőinek összefogása és reformjavaslatok kidolgozása „a társadalom számára elfogadható, a politikai döntéshozók számára pedig kivitelezhető módon”.
2008. novembertől Részt vesz az európai uniós előírások nyomán életre hívott Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat munkájában. 2008. december 2-án az MNVH Elnöksége a Hálózat elnökének választja. Elnöksége alatt az MNVH országos vidékfejlesztési fórumokon és szakmai műhelykonferenciákon igyekszik bemutatni egy-egy a vidékfejlesztési szakembereket és mindenekelőtt a vidéken élő embereket érintő aktuális témát és javaslatokkal segíti a kormány munkáját. E kezdeményezés jegyében indul 2009 első hónapjaiban a „Párbeszéd a vidékért” könyvsorozat és folyóirat Glatz Ferenc szerkesztésében.
2008. decembertől Újabb három évre a Kossuth- és Széchenyi-díj Bizottság tagja.
2011. januártól A történelmi megbékélést szolgáló Magyar–Szerb Akadémiai Vegyes Bizottság Magyar Tagozatának elnöke