2008. április 17.

Részletek: 

„A jövő Európájáról kell beszélnünk. Ahol szabad lesz a szellemi és a személyi-gazdasági migráció. Az én jövőképem: legyen egy közös műveltségű európai értelmiség. Sajnos „Bologna” csak a szervezeti kérdésekkel foglalkozik, nem pedig a kompatibilitás szakmai biztosításának feladataival. (Lesz-e kompatibilis mérnöki, történészi stb. műveltség a bolognai folyamat eredményeként?) Most arról kell beszélnünk: ebben a kompatibilis rendszerben mi lesz a különböző nyelvi-kulturális képzésnek a jövője? Szerintem a jövő európai polgárának többes identitása és sokféle érdeklődése lesz. A többnyelvűség különböző szintű lesz: több nyelvet fognak az emberek éppen csak a minimumon használni. A felsőoktatási rendszereknek ezt az igényt majd ki kell szolgálni. (Tehát nem fog mindenki Berlinbe utazni németet tanulni, hanem elvárja azt a magyar államtól is, hogy legyen itt nyelvi tanszéke. Vajon a magyar iránti érdeklődést is ki kell-e szolgálni Németországban, Ausztriában?)

• Kérdés: a jövő Európájában vajon a lokális kulturális-oktatási rendszer fogja ellátni a lokális kultúra iránti érdeklős igényét? Vagy pedig lesznek az egyes nyelvi-szokáskultúráknak külföldön is intézményei? Aki külföldön a magyar nyelv vagy kultúra iránt érdeklődik, vajon magyarországi egyetemre jön nyelvet és kultúrát tanulni, vagy a lakhelyéhez legközelebb eső oktatási-kulturális intézményhez fordul? Bécsi egyetemhez, a müncheni, berlini finnugrisztikához? Hogyan helyezkedik el a kis nyelvek-kultúrák ismeretének oktatása a lokális felsőoktatási rendszeren belül? Mennyire filológia, mennyire nyelvismeret, mennyire „kultúrismeret”? Ugyanez a kérdés áll a német, francia stb. nyelvek-kultúrák iránti – külföldi – érdeklődőkre is. Budapesten stb. tartsunk fenn francia, német stb. nyelvi tanszékeket, irodalomoktatást stb., vagy küldjük őket Franciaországba, Németországba stb.? Más természetesen az ún. világnyelvek, vagy nagy kultúrák helyzete, és más a kicsiké, mint pl. a magyaré.

• Kérdés: ha fenntartjuk a magyarországi idegennyelv- és kultúra képzést – márpedig fenn akarjuk tartani –, akkor mi legyen a különbség a budapesti és a párizsi nyelv- és irodalomoktatás között?

• Kérdés: mit finanszírozzon ebből a lokális, az intézményt fenntartó állam (pl. a német, az osztrák), és nincs-e kötelezettsége a finanszírozásban a magyarnak? Mennyire feladata az államnak külföldön gondozni az anyanyelvi (magyar) kultúrát? (Ugyanígy tettük fel a kérdést egy héttel ezelőtt, a német nyelvű Andrássy Egyetem bemutatkozásakor: mekkora a német állam elkötelezettsége a magyarországi német nyelvű képzés támogatása iránt.)

A finanszírozási kötelezettség melletti két érvem a következő:

– Az államnak kötelessége az adófizetői által beszélt nyelveket támogatni külföldön is. Európa és a világ nemzeti-etnikai-szokásrendi sokszínűségének biztosítása mindnyájunk érdeke, és ehhez a sokszínűséghez tartozik a magyar nyelvi kultúra fenntartása. Sőt, ha lehet, annak különböző tájváltozásaié is. (Most a magyar anyanyelvű külföldön élő kisebbségről nem beszélek.) Ezért a magyar államnak mind az emigrált magyarság leszármazottait, mind az egyszerű érdeklődőket is segítenie kell abban, hogy megismerhessék a magyar nyelvet, kultúrát.

– A magyar állampolgárok gazdasági érdeke, hogy más állam polgárai magyarul tanuljanak. Aki magyarul tanul, az előbb-utóbb Magyarországra jön turistaként, vagy éppen üzletet csinál, nem utolsósorban ezért is tanul magyarul. Tehát a hazai állampolgári együttesnek is hasznot hoz. És minden, ami a köznek hasznot hoz, az a közpénzéből támogatható.

• Kérdés: milyen legyen ez a finanszírozási forma? Én a programfinanszírozás mellett vagyok. A bér és a dologi költsége természetesen a helyi (ez esetben német, osztrák) állam feladata, de a programok finanszírozásában vegyen részt a magyar állam.

Számolni kell a jövő Európájában a megélhetés, a kereslet gyakorlati igényével. Nem csak a „lelki”, „érzelmi” vonzódással. Komáromban magyaráztam szlovák kollégáimnak: azért érdemes egy szlovákiai magyarnak magyarul és emellett németül tanulni – esetleg átlépni a szlovák államnyelvet –, mert az EU-n belül a magyar egy 12 milliós, a német egy 100 milliós piac, míg a szlovák csak néhány millió. Ezt tudomásul kell venni.”