Értelmiség és gazdálkodás vidéken

2008. április 3.
A Párbeszéd a vidékért Egyesület elnökeként április 3-án Zala, április 4-én Somogy megyékben készített interjúkat hamarosan megjelenő tanulmánykötetéhez. Meg-látogatta a zalaegerszegi Göcsej Múzeumot, a kaposvári egyetem vezetőit, a mernyei többfunkciós szövetkezet vezető menedzsmentjét, Somogyszilason pedig növény-termesztő magángazdát-menedzsert. A látogatáson részt vett a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium vidékpolitikai miniszteri biztosa is.
Zalaegerszegen Vándor László múzeumigazgatóval interjút készített a vidéki megyei és falumúzeumok, emlékhelyek lehetséges közművelődési és turisztikai funkcióiról, a helyi oktatás és a múzeum, a helytörténet viszonyáról, ennek intézményes feltételeiről, az országos és vidéki múzeumszervezet, valamint a város és múzeuma viszonyáról, a nyugat-európai vidéki városi múzeumok általános helyzetéről a magyarországival összehasonlításban. Béres Katalinnal, a Glatz Ferenc által 1979-ben alapított és irányított történeti muzeológia szakon végzett muzeológussal a vidéki közgyűjteményi értelmiség helyi kulturális életbe történő integrációjáról, a kulturális-továbbképzési lehetőségekről, az önkormányzat kultúrpolitikájának az elmúlt 25 esztendőben tapasztalható változásáról, valamint a vidéki városi értelmiség családalapítási, gyermek-nevelési lehetőségeiről beszélgetett.
A kehidakustányi Deák-kúria és a zalavári régészeti feltárás kapcsán a helyi múzeum munkatársaival elemezte általában a turisztikai-közművelődési és hagyományőrzési célok helyét egy új vidékpolitikában. Általában: a megyei-városi múzeumhálózat, az emlékhelyek szerepe a történeti közlés új kultúrájában. Amikor a kiállítás gyorsabb és színesebb közlési forma lehet, mint a tanulmányírás és főként az emberek számára érdekesebb.
A Kaposvári Egyetemen Babinszky László rektorral a mezőgazdasági szakemberképzés hazai, nyugat-európai és amerikai tapasztalatairól, az egyetemi képzés gyakorlatiassá-gának erősítéséről, vidékpolitikai szakirányú képzésről, helyi vadaskert (Horn Péter akadémikussal) egyetemhez telepítéséről, a délnyugat-magyarországi élelemtermelés és tájgazdálkodás lehetőségéről cserélt eszmét.
Gyenesei István országgyűlési képviselőt, a Somogy megyei közgyűlés volt elnökét a pártpolitikai és stratégiai célok érvényesítéséről a megyei és országos politikai életben, a vidéki térségek érdekképviseleti lehetőségéről kérdezte.
Mernyén interjút készített a helyi társas tulajdonú gazdaság (2000 ha szövetkezet) ágazati vezetőivel az élelemtermelési üzemnagyság és a termék (ágazat) viszonyáról. A modern gépek művelési ereje nő, kihasználtságuk adott üzemnagyság alatt nincs kihasználva. A szövetkezést a magyar rendszerváltásban átok-szitokkal illették, ami óriási politikai hiba volt az értelmiség és a politikai osztály részéről. A magán-nagyüzemmel csakis a társas tulajdonú szövetkezeti nagyüzem lehet versenyképes. A helyi adatok alapján elemezték a piacváltáshoz igazodás sebességét (cukorrépáról kukoricára, napraforgóra; egy stabilizált szarvasmarha-tenyésztés lehetősége), a megmaradt szociális szemlélet és a nyers piacszemlélet keveredését (az alkalmazottak elvárásai a vállalattól a szociális gondoskodási szerep folytatásáról), az értékesítés és az állami, valamint uniós támogatások változásának követhetőségét, illetve követhetetlenségét.
Somogyszilason találkozott Erdélyi Imre magángazdálkodóval (130 ha, ebből 60 ha magán 70 ha bérlemény). Az eszmecsere témái: a föld és a bérlemény ára, az osztrák-német vállalkozók megjelenése és árfelhajtó szerepe; a növénytermesztésben alábecsült szakértelem és modern kemizálási-növénybiológiai ismeretek jelentősége (szerves és műtrágya aránya, a „lemosó” permetezés a gabonatermesztésben; a felvásárlás szerepe, a „vállalkozói” paraszt típusának újjászületése; a gépállomány célszerűtlen, az üzemmérettől független fejlesztése, a művelt terület nagyságának, munkaigényének és a gépállomány harmóniájának szerepéről. (Ők fiával 24 órában, maximálisan kihasználják a gépparkot.) A faluban az őslakosok és a beköltözők („jött-mentek”) belső viaskodása; a megoldhatatlannak látszó romaprobléma (a romák által kifosztott házaikat elhagyva a külföldiek szinte elmenekülnek); a munkanélküliség szerepe.