2008. február 6.

Tézisei:

• A vidéki térségek – az ottani természeti, emberi életformák, az élet infrastruktúrái – most emancipálódnak. A szervezett emberi településrendszerek történelmében, hatezer év óta, először nyílik arra lehetőség, hogy a városon kívüli térségekben a városhoz hasonló életfeltételekkel és eséllyel éljék meg az emberek életüket. Sőt, a többpárti demokráciában a választások meghatározó színterévé emelik a vidéki térségeket. (A szűk hatalomgyakorlás korában a város koncentrált adminisztratív és politikai ereje döntött a hatalom birtokosáról.) De korunkban merül fel először annak a veszélye is, hogy az ember teljesen magához igazítsa és megsemmisítse a természeti élőhelyeket. Amely élőhelyek túlnyomó többsége a vidéki térségekben helyezkedik el. Ezért is a következő évtizedek egyik új szakpolitikája a vidékpolitika lesz. (Valahogy hasonlóan a középkori, sőt az ókori birodalmak térségfejlesztő politikájához, amikor az uralkodói akaratok kiemelt politikai aktivitása a városfejlesztés volt. Hiszen a város volt a gazdagodás, az iparcikktermelés, a kereskedelem, a hatalom-igazgatás, az adminiszt-ráció és a kultúra központja.)

• A vidékpolitika új típusú politika. Hasonlóan a korábbi várospolitikai kurzusokhoz, kiemelt térségfejlesztői politika. A korábbi településfejlesztési politikából merítve az összehasonlítást: a vidéki térségben élő emberek és természeti együttesek életét érintő politikai tevékenység összessége. És amely soha nem állítható szembe a városokkal. Azokkal szerves egységet képez. A vidékpolitika nem egyik vagy másik minisztérium politikai aktivitása. A vidékpolitika legalább annyira iparpolitika, mint élelemtermelési politika, környezetvédelem és vízpolitika, út- és infrastruktúra-, iskola- és egészségügy-, illetve szociálpolitika. Ezért is az új szakpolitika szintetizáló személetet kíván. (Talán ezért sem tudott még leválni az európai politikai kultúrában a mező-gazdálkodási minisztériumokról.) Nem tudjuk, hogy a következő évek európai kormány-zati politikájában hogyan fog elhelyezkedni a vidékpolitikát irányító adminisztráció. Nem kizárt, hogy a környezetvédelemnek, tájgazdálkodásnak, vidékpolitikának, vízügynek, erdészetnek kell találni egy közös portfoliót.
• Ehhez igazodik a környezetvédelemről vallott felfogásom is. A környezetvédelem remélhetően kinövi mozgalmárkodó gyermekkorát, és komoly szakpolitikává válik. Anti-mozgalom helyett kormányzati politikává válik. És az ökológia rátalál párjára, az ökonómiára.

• Magyarországon a stratégiai gondolkodás hiányzik a közéletből, pontosabban hát-térbe szorult. A többpárti demokrácia, a megélhetési kényszer rövid távú gondolkodásra készteti a politikai osztályt. Az 1996-ban akadémiai elnökként indított kezdeménye-zésem, miszerint az Akadémia legyen a nemzet tanácsadója, elhalványult és a hosszú távú nemzeti fejlesztési terv már nem az Akadémia közreműködésével, csak véleményezésével készült el. Nagy mulasztás! A nemzet szempontjából is, és az Akadémia, valamint a tudomány közhaszna szempontjából is. Most azt javasoljuk: a vidéki térségekben élő társadalom és emberi környezet egyes kérdéseit tárgyalva alakítsunk ki egy hosszú távú gondolkodást a Kárpát-medence, ezen belül is a magyarság jövőjéről. A vidékfejlesztés legyen bölcsője egy új szociális és környezetérzékeny nemzetpolitikai stratégiának. Az új típusú politikának egy új társadalmi hordozója lehet a vidékpolitikában aktivizálódó „megélhetés-politikus” csapat. Ők: 3200 polgármester és hivatalnokai, az új Helyi Vidékfejlesztési Irodák és az általuk működtetendő vidékfejlesztési tanácsok (ez utóbbi hozzávetőlegesen 2500 fő). Ehhez hozzászámíthatjuk a 9 helyen megindult egyetemi vidékfejlesztői szakirányt, amely a BA keretében mintegy 2700 főt tesz ki 2 éven belül. (Amikorra a rendszer „beáll”.) Ha még mindehhez hozzászámítjuk a vidéki újságírói, szak- és közigazgatási tisztviselőket, közügyek iránt érdeklődő tanárokat, akkor legkevesebb tízezer főre tehető azok száma, akik valamilyen formában az új vidékpolitikából fognak, úgymond, megélni. Nekik lehet az új politikáról beszélni, ők »hivatalból« is el fogják olvasni, amit írunk, mondunk, nézni fogják, amit csinálunk.

• A napilapok mindegyike le van foglalva valamelyik pártpolitikai irányzat számára. Ugyanez a helyzet a tévével is. Marad az internet. Ezért is javaslom a Párbeszéd a vidékért honlapjából egy havonta frissülő internetes folyóirat kialakítását, állandó szerkesztőséggel. A szerkesztőségben a fiatal kutatókat és vidékpolitikával foglalkozó oktatókat kell foglalkoztatni. Az idősebbek, így mi, a szerkesztés tematikájának és politizálási technikájának kialakításában vegyünk részt. Néhány tematika elképzelés: „A vidék közhaszna”, „A vidékpolitika napjainkban (egészség- és iskolaügy, elérhetőség stb.)”, „Pusztuló és épülő települések”, „Élet a vidéken (interjúrovat): „Emberi és természeti élőhelyek”, „Vizeink, erdeink”, „Élelemtermelés és tájgazdálkodás, ipartelepítés”, „Turisztikai célpontjaink”, „Tagság az Európai Unióban és élet a Kárpát-medencében”, „Vidékpolitikusok fóruma (önkormányzati vezetők, civil szervezetek)”, „Egyházaink és híveik” „A szolgáltatók: tanárok, orvosok, műszaki igazgatási tisztviselők”, „A vidék a művészetben és szépirodalomban, színpadon”, „A helyi média: sajtó, tévé, rádió”, „Olvasmányok: ajánló bibliográfia”.