Nemzetközi Fejlesztési Együttműködés Tanácsának ülése

1. Bizonyítottnak látjuk az EU-tagállamok – és az EU részéről – az aktívabb fejlesztéspolitika kiépítését, amelyet a lisszaboni irányelvek rögzítenek. Javasoljuk kiegészíteni az érvelést: a fejlesztéspolitika nemcsak humanitárius aktivitás a részünkről, hanem jól felfogott érdekünk is. Érdekünk a globalizálódó világban az emberi kapcsolatok világhálójának kiépítése; érdekünk, hogy a globális természettörténelmi folyamatokat a kiépítendő globális politikai háló segítségével kezelni tudjuk. És érdekünk a fejlesztéspolitika, mert ennek segítségével a fejlődő világ népei körében megismertetjük országainkat, kultúráinkat, majd építhetjük gazdasági-kereskedelmi kapcsolatainkat.
2. Földünk mint élőhely nem őrizhető meg, ha nem követünk el mindent az új, globálisan érvényes erkölcsi világrend kiépítésében. A fejlesztéspolitika ezen planetáris elv érvényre juttatásában kiemelten fontos eszköz lehet. Legyen szó akár az ember–ember elleni fellépések (erőszak), akár a természetpusztító akciók megakadályozásáról.
3. Irányt adó legyen politikánkban: a fejlett országok fejlesztéspolitikája egyben beavatkozás is egy tőlünk eltérő módon fejlődött társadalom mindennapjaiban. A fejlesztési aktivitás rendkívüli tapintatosságot kíván, a helyi hagyományok és szokásrend alapos megismerését. Semmiképpen ne legyen az a mi világunk értékrendjének, intézményeinek ráerőltetése a helyi társadalmakra.
4. A fejlesztéspolitikai tevékenységünk kiemelt iránya a helyi élelmiszer-, energia- és ivóvízgondok megoldása. E téren is tartsuk szem előtt – és a helyi társadalmaknak is hangsúlyozzuk –: mind az élelmiszertermelés, mind az ipari fejlesztés beavatkozás is a természet eddigi rendjébe, az ember és természet viszonyába. A fejlesztés természetesen technikai modernizáció, de legyen ez ökológiailag hatékony beavatkozás a természeti viszonyokba, a természeti erőforrásokkal való gazdálkodásba.
5. A fejlesztéspolitika kiemelt irányelve: megfelelő mennyiségű víz nyerését segíteni az adott térségben. (Részben a klímaváltozás okán, részben az életfeltételek és a higiéné általános javításának kívánalma miatt.) Javaslatunk: ne egyszerűen a víznyerést segítsük, hanem ösztönözzünk a „vízfelhasználás hatékonyságának megtanulására”. (Ez egyébként az európai társadalmakban is ajánlatos program lehet.)
6. Szükségesnek tartjuk, hogy az EU országai a technikai segítség mellett aktívabban működjenek közre a képzésben. Részben indítsunk szakmunkásképző programokat helyben, részben adjunk ösztöndíjakat az európai egyetemekre a helyi diákoknak.
7. A programpontok közé kívánkozik a helyi egyházak, mindenekelőtt a szociális és kulturális programokat megvalósító egyházak segítése. Az egyházak nélkül Európában sem lehet eredményes szociális és nevelési politikát folytatni (már látjuk, hogy az állam túlvállalta magát e téren).
8. A jó tapasztalatok átadása igen fontos. De ennek a programnak legyen része azon hibák feltárása is, amelyeket a fejlett országok követtek el az elmúlt évszázadban: akár a termelés, akár a szociál- és kultúrpolitika, akár a természetgazdálkodás terén.”