Természet, gazdálkodás, etnikai tarkaság és igazgatás a Kárpát-medencében

 A Kárpát-medence népeinek múltja és jövője címmel tartott előadást Glatz Ferenc a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kara Regionális Politika és Gazdaságtan Doktori Iskolájának hallgatói számára. Ahhoz, hogy megértsük a Kárpát-medencét az elmúlt 8 ezer évben lakott népek történelmét, ismerni kell e térség földrajzi adottságait, gazdálkodási lehetőségeit, az itt megtermelhető anyagi és szellemi javak értékét és értékesíthetőségét a kor térségi, majd világpiacán.

1. A Kárpát-medence 20 millió éves természettörténelme, különös tekintettel a Kárpátok hegyláncolatát létrehozó tektonikus erőkre, az utolsó jégkorszak vízgazdálkodást és talajféleségeket meghatározó folyamataira, valamint az ide húzódó embercsoportok természet-átalakító tevékenységére (a kőkorszaktól máig).
2. Élés a Kárpát-medence természeti erőforrásaival:
   a) kereskedelmi útvonal Kelet–Nyugat, valamint délnyugat és északkelet irányba;
   b) ásványi kincsek (kő, só, majd a 14. századtól nemesfémek);
   c) élelemtermelés, először Nyugat-, majd a Szovjetunió összeomlásáig Kelet-Európa éléstára (a 15. századtól állat-, majd a 18. századtól gabonaexport).
3. A Kárpát-medence etnikai sokszínűsége: a Kr. e. 8. századtól a 19. század második feléig nyugati és keleti etnikumok célterülete. Az ide jövő népek az itt kínálkozó megélhetési lehetőségek, nem pedig valamiféle etnikai uralom kiépítésének szándékával érkeztek. (Így a magyar honfoglalás után a 12. századtól németek, itáliaiak, morvák, szlovákok, románok, szerbek, bolgárok, majd zsidók, a keleti sztyeppékről kunok, jászok.)
4. A térség geográfiai-morfológiai tagoltsága meghatározta a Kárpát-medence terület-igazgatási viszonyait és az itt kialakult magyar, majd 1918 után más államok szervezeteit is. A medence felszíni domborzati töredezettsége és az, hogy az alföldi térségeket a 19. századig rendszeresen eluralták az ár- és belvizek, nehezítették a centralizált államigazgatás kiépítését, követelték és kínálták az igazgatáson belül a különböző autonómiák létrehozását. A középkori Magyar Királyság életképességének és erejének egyik alapja az volt, hogy különböző területi, sőt etnikai autonómiákat segített kiépülni. A magyar állam ereje az autonómiákat toleráló igazgatási szervezet mellett az etnikai, vallási tolerancián nyugodott. Vagyis az államszervezet igazodott a térség természeti és gazdálkodási adottságaihoz, és az itt létrejött népesség etnikai, kulturális, vallási sokszínűségéhez.

2004-el a Kárpát-medence népei számára új korszak kezdődött, amelyet az itt élő népek nemzeti ellenségeskedései egyelőre elfednek. Az Európai Unió a térséget intézményesen betagolta a globális gazdasági és kulturális piacba. Ezen új viszonyok között kell megtalálni a térség természeti erőforrásainak legokosabb kihasználását és igazítani az itt élő népek műveltségi szintjét, munkakultúráját a világpiac igényeihez. Ahogy ezt elődeink is tették.