Európa százéves háborúja – Glatz Ferenc tanulmánya az I. világháborúról

2015. március 10.
„Európa százéves háborúja. Vitaindító megfontolások” címmel jelent meg Glatz Ferenc tanulmánya a Nagy Háború kitörésének 100. évfordulójához kapcsolódó konferenciakötetben. Glatz 3 tézisben foglalja össze felfogását a háborúról. 1. Európa százéves háborújáról beszél, melyet négy szakaszra tagol; 2. Európa Nagy Háborújának nyomán egy új „világrend”, vagyis egy szabályozott „világkormányzás” kialakítása indul meg. 3. Az első világháború csak az 1850–2013 közötti korszak négy nagy európai (világ) kortényezője közé illesztve értelmezhető és értékelhető.
 
Első tézis: Európa százéves háborújának első szakasza (1914–1919) területrendezési célokért és befolyási övezetekért folyt, és intézményesítette az atlanti hatalmak világuralmát. A második szakaszban (1939–1945) kezdetben a versailles-i nemzetállami rendszer és az államhatárok korrekciója (1938), később (1939) az atlanti fölény megtörése és a nemzetiszocialista „Új Európa” programjának megvalósítása folyt. A harmadik szakaszt – amit Glatz 1947–1992 közé tesz, s közkeletű elnevezéssel hidegháborúnak nevez – a kezdetektől ideológiai jellegűnek (a liberális kapitalizmus és a kommunizmus ütközése) tartja, ami a végén már planetáris hadszíntérré szélesedik. A negyedik szakaszt (1990–2013) ismét területrendező és fegyveres háborúként írja le, amikor 1991-től tovább bomlik az 1919–20. évi békék rendje, s a folyamatot Európában a nemzetállami rendszer fejlődésének vége zárja, az Európai Unió létrejötte (1992), majd kiterjeszkedése Északkelet-Európára, a Kárpát-medencére (2004), a Nyugat-Balkánra (2007, 2013).
Második tézis: Európa Nagy Háborújának nyomán egy új „világrend”, vagyis egy szabályozott „világkormányzás” kialakítása indul meg. Európa Nagy Háborúja és az „új világrend” kialakítása ugyanazon területigazgatási rendszer – a nemzetállamok kifejlődésének és meghaladásának – terméke (1920). A Népszövetség azóta is folyamatosan fejlődik (1945, ENSZ) –, melynek elképzelt „végpontja” a planetáris méretű területigazgatási rendszer, a világállam.)
Harmadik tézis: Európa Nagy Háborúja csak az 1850–2013 közötti korszak négy nagy európai (világ) kortényezője közé illesztve értelmezhető és értékelhető. E négy kortényező: a) az európai nemzetállamok kialakulásának két évszázados története; b) az ipari-technikai (tudományos) forradalom kibontakozása Európában, majd világméretű kiterjedése; c) A keleti és déli földrészek (azaz a fehér emberek szállásterületén kívüli világ) emancipálódásának, az emberi kultúra globális szimbiózisának kibontakozása. 4. A Föld (Gaia) mint élőhely változása az elmúlt 170 évben: a Föld helyzetének felismert változása a világűrben, az éghajlat mért módosulásai, a Föld természeti erőforrásainak (energiaforrások, talaj, víz, levegő) kimerülésétől való félelem.
Glatz az évfordulót jó alkalomnak tekinti arra, hogy a történetírás figyelme az egyetemes történetre, tematikai és műfaji megújulásra, új nézőpontokra (antropológia, pszichológia, döntéselmélet) irányuljon.