Társadalmi és ökológiai kihívások tegnap és ma
2008. március 27.
A gyöngyösi Károly Róbert Főiskola XI. Nemzetközi Tudományos Napok Vállalkozások ökonómiája című nemzetközi tudományos konferenciáján Glatz Ferenc Társadalmi és ökológiai kihívások címmel tartott bevezető előadásában a 21. század társadalmi és ökológiai kihívásairól beszélt. (Előadók még: Csáki Csaba akadémikus, Udovecz Gábor, az MTA doktora, mindketten az EU agrárpolitikájáról)
„Mindazt a természeti környezetet, amely ma körülvesz bennünket és amelyet az élelemtermelés, tájgazdálkodás során használunk, átalakítunk, történetiségében kell szemlélni. Legyen szó akár a földfelszínen használt talajról, vízről, a növény- és állatvilágról, vagy a Földünkkel szerves egységet képező bioszféráról. Figyelni kell arra, hogy a bennünket ma körülvevő növény- és állatvilág jelentős része ún. mesterséges lény, hiszen az ember belenyúlt a természetes kiválogatásba. Legyen szó a gabonafajtákról (búzáról, kukoricáról), állatokról (pl a lóról). Sőt napjainkban már az sem kizárt, hogy az éghajlati környezet alakulásába is belenyúl az ember. Lehet, hogy a CO2- és a metánkibocsátás 2-3%-ával, azaz a fosszilis energiahordozók elégetésével, de még inkább a különböző (akár a mechanikai, akár az elektromos) hulladékok felhalmozásával. Tudomásul kell venni: a Földnek és az embernek is történelme van. A történelemnek pedig nemcsak kezdete, hanem vége is lehet.”
„Ember és természet új viszonyát a »békés egymás mellett élés«-nek kellene jellemeznie. És ez az elv kellene hogy vezesse nemcsak az élelemtermelő-tájgazdálkodó értelmiséget, hanem a politikacsinálók osztályát is. Korunk nagy kihívása az ember és természet viszonyának újragondolása. Az agrárértelmiség e kihívás egyik színterén dolgozik. (Nem szólva most a műszaki értelmiségről, amely az ipari termelés környezetérzékenységének tudója kell hogy legyen.) Jórészt ettől a társadalmi rétegtől függ az, vajon a társadalomban tudatosul-e az ember és természet új viszonyának meghatározó szerepe? Hogy kialakul-e a környezetgondos polgár? És a környezet-tudatosság vezéreszméje lesz-e a termelési, politikai aktivitásnak? Bízunk abban, hogy a választók egyszer majd számon kérik ezt a környezettudatosságot a politikustól az állam dolgainak vitelében.”
„Mindazt a természeti környezetet, amely ma körülvesz bennünket és amelyet az élelemtermelés, tájgazdálkodás során használunk, átalakítunk, történetiségében kell szemlélni. Legyen szó akár a földfelszínen használt talajról, vízről, a növény- és állatvilágról, vagy a Földünkkel szerves egységet képező bioszféráról. Figyelni kell arra, hogy a bennünket ma körülvevő növény- és állatvilág jelentős része ún. mesterséges lény, hiszen az ember belenyúlt a természetes kiválogatásba. Legyen szó a gabonafajtákról (búzáról, kukoricáról), állatokról (pl a lóról). Sőt napjainkban már az sem kizárt, hogy az éghajlati környezet alakulásába is belenyúl az ember. Lehet, hogy a CO2- és a metánkibocsátás 2-3%-ával, azaz a fosszilis energiahordozók elégetésével, de még inkább a különböző (akár a mechanikai, akár az elektromos) hulladékok felhalmozásával. Tudomásul kell venni: a Földnek és az embernek is történelme van. A történelemnek pedig nemcsak kezdete, hanem vége is lehet.”