Elnökválasztás az MTA Társadalomkutató Központban
2008. március 18.
Az MTA Társadalomkutató Központ Tudományos Tanácsa – a kutatóközpontot létrehozó intézetek igazgatói, valamint akadémikusai – egyhangúlag ismét Glatz Ferencet válasz-totta elnöknek, a 2008–2012 időszakra.
Glatz, a központ alapító elnöke 2002–2007 között már viselte a megbízást. Részletek újraválasztásakor kifejtett gondolataiból: „A TK tudományos feladata a szintetizáló szemlélet erősítése a társadalomkutatásban, valamint a történelmi és mai jelenségek elemzéseiben a természet- és társadalomkutatók szempontjainak együttes érvényesí-tése. A TK ezt közös projektekkel, konferenciákkal, publikációkkal segíti elő. Az intézetek diszciplinárisan szerveződnek (akárcsak az Akadémia osztályai, az értelmiségképző egyetemek tanszékei), de a projekteket, sőt az egyéni témákat is mindinkább inter-diszciplinárisan kell megközelíteni. A társadalom és természet felől a kihívások mindig is problémaközpontúan merültek fel, és nem igazodtak a diszciplínahatárokhoz. Sőt, a társadalmi-termelési kihívás és a tudományszervezet ellentmondásba is kerülhet. Ma ezt az ellentmondást éljük meg. Következtetésem: intézeti kutatóinktól meg kell követelni, hogy a problémákhoz ne csak az egyes diszciplínák kialakult eljárásaival közelítsenek. Az interdiszciplinaritás nemcsak a tudományos szervezettel – intézmény-szervezettel –, hanem az egyéni kutatásokkal szemben is kihívás.
A kutatóközpontok a társadalomtudományok terén ne legyenek »kutatógyárak«, de legyenek kutatásszervezeti (projektorientált) szövetségek, és legyenek kutatásellátó szövetkezetek, amelyek a közös infrastruktúra leggazdaságosabb biztosítását garantál-hatják. A Tudományos Tanács elnök a kihívás-, illetve projektközpontúságért, az igazgató (Balogh Margit) a projektek szervezéséért és a »szövetkezet» értelmes működtetéséért felel” – mondotta Glatz Ferenc.
Glatz, a központ alapító elnöke 2002–2007 között már viselte a megbízást. Részletek újraválasztásakor kifejtett gondolataiból: „A TK tudományos feladata a szintetizáló szemlélet erősítése a társadalomkutatásban, valamint a történelmi és mai jelenségek elemzéseiben a természet- és társadalomkutatók szempontjainak együttes érvényesí-tése. A TK ezt közös projektekkel, konferenciákkal, publikációkkal segíti elő. Az intézetek diszciplinárisan szerveződnek (akárcsak az Akadémia osztályai, az értelmiségképző egyetemek tanszékei), de a projekteket, sőt az egyéni témákat is mindinkább inter-diszciplinárisan kell megközelíteni. A társadalom és természet felől a kihívások mindig is problémaközpontúan merültek fel, és nem igazodtak a diszciplínahatárokhoz. Sőt, a társadalmi-termelési kihívás és a tudományszervezet ellentmondásba is kerülhet. Ma ezt az ellentmondást éljük meg. Következtetésem: intézeti kutatóinktól meg kell követelni, hogy a problémákhoz ne csak az egyes diszciplínák kialakult eljárásaival közelítsenek. Az interdiszciplinaritás nemcsak a tudományos szervezettel – intézmény-szervezettel –, hanem az egyéni kutatásokkal szemben is kihívás.
A kutatóközpontok a társadalomtudományok terén ne legyenek »kutatógyárak«, de legyenek kutatásszervezeti (projektorientált) szövetségek, és legyenek kutatásellátó szövetkezetek, amelyek a közös infrastruktúra leggazdaságosabb biztosítását garantál-hatják. A Tudományos Tanács elnök a kihívás-, illetve projektközpontúságért, az igazgató (Balogh Margit) a projektek szervezéséért és a »szövetkezet» értelmes működtetéséért felel” – mondotta Glatz Ferenc.