2008. február 26.

A Párbeszéd a vidékért Egyesület és az MTA Stratégiai Tanulmányok Programbizottsága Aprófalvak lépéskényszerben címmel konferenciát rendez, amelynek házigazdájaként bevezetőt mond Glatz Ferenc. A rendezvény előadói: Kovács Katalin, G. Fekete Éva, Hamar Anna, Váradi Mónika, Virág Tünde és Zongor Gábor.
Részletek Glatz Ferenc megnyitójából: „A településszerkezet a történelem folyamán mindig is változott és ez követte a munkaalkalmak térségi megoszlásának változásait. Mind a történelmi forrásokban, mind a mai médiában természetesen azok a társadalmi csoportok szólalnak meg, amelyek vesztesei ennek a folyamatnak: akik helyben munka nélkül maradnak, akik esetleg képesítés hiányában, vagy éppen tehetségtelenség, illetve rossz számítás miatt nem tudnak mozdulni az új munkaalkalmak után. Vagy egyszerűen szegénység miatt. A nyertesek ritkán szólaltak meg és szólalnak meg ma is. A mai településszerkezet átalakulása része annak a társadalmi átrendeződésnek, amely a rendszerváltás, valamint a technikai kultúraváltás és világgazdasági integráció előretörése következtében áll elő. A kérdés korábban és most is az volt: vajon az állam nyúljon-e bele e folyamatba? És mely ponton nyúljon bele? Vagy pedig hagyjon társadalmi csoportokat – például már nehezen mozduló idős embereket, vagy az átképzésre nem vállalkozó egyéneket – magukra? A tudománynak és az értelmiségnek ehhez a kérdéshez kell hozzászólnia. De a hozzászólás első feltétele a pontos állapotjelentés. A következő lépés pedig: meghatározni, hogy mit vállalhat magára az állam? Csak akkor tud egyéni életváltásokat kijelölni magának a polgár, ha látja, mit segít ebben a közösség, az állam.”

„Az aprófalvak esete természetesen az egész településpolitika és területfejlesztés hosszú távú újragondolására is kényszerít. Mennyi terhelést bír el például a 7 pólusváros, amelyre a távlati fejlesztési terv – szerintem – túl nagy regionális közszolgáltatási terheket ró: szociális, kulturális, igazgatási, közrendészeti terheket. Mi lesz a volt járások, vagyis a „kistérségek” jövője? Amelyeket immár Deák Ferenc óta háromszor is „leírt” a történelem, de napjainkban ismét szükségesnek látszanak. És mennyi elérhetőséget – közlekedést, internetet, telefont stb. – kell biztosítania az államnak az aprófalvas térségekben. Az aprófalvak esetét azután tűztük napirendre, miután tavaly az országos településhálózatról rendeztünk országos konferenciát Lajosmizsén. A mostani konferenciát terveink szerint az ősz folyamán követi egy „tanya-tanácskozás”, amelyik a legkisebb hazai települési egység életlehetőségeit vizsgálja majd.”