Tisztázó vitákkal a történelmi megbékélésért

2011. január 23.
A délvidéki magyar népirtás 66. évfordulóján a Délvidéki Mártírium Alapítvány szervezésében vajdasági és magyarországi politikusok körében emlékeztek a hozzátartozók és együtt érzők Szegeden.
Glatz Ferenc akadémikus, a Magyar–Szerb Akadémiai Vegyes Bizottság Magyar Tagozatának elnöke bevezető előadásában kiemelte: a halottakat el kell temetni, függetlenül attól, melyik politikai oldalon harcoltak, különben nincsen megbékélés sem magunkkal, sem másokkal. A megbékélés hosszú folyamat, és előfeltétele a múlt őszinte feltárása és a kisebbségi konfliktusok feloldása, így a magyar kisebbség helyzetének európai szintű rendezése. E folyamat kovásza lehet a tudományos feltáró munka.

Glatz Ferenc akadémikus, a Magyar–Szerb Akadémiai Vegyes Bizottság magyar elnöke bevezető előadását azzal kezdte, hogy a halottakat el kell temetni, függetlenül attól, melyik politikai oldalon harcoltak, különben nincsen megbékélés sem magunkkal, sem másokkal. A megbékélés hosszú folyamat, és előfeltétele egyrészt a múlt őszinte feltárás a és a kisebbségi konfliktusok feloldása, így a magyar kisebbség helyzetének európai szintű rendezése. Az ez év január 6-án létrejött akadémiai bizottság a történelmi múlt feltárására jött létre. Ismertette a bizottság programját: a levéltári feltáró munka, a visszaemlékezés-gyűjtés és az emlékhelyek létrehozásának tervét. A bizottság szerb–magyar vegyes bizottság, minden akcióját a szerb féllel egyeztetik. A bizottság akadémiai bizottság, tehát javaslatokat tehet a politikának, de a megbékéléshez vezető hosszú úton a politikának kell a vezető szerepet felvállalnia. Az első félév az eddigi kutatások, a levéltári állagok és feltételek számbavételével, a kutatói csapatok és műhelyek felállításával, az anyagi feltételek megteremtésével fog eltelni. A nyár előtt a szerb–magyar bizottság vezetői összegzik majd a további teendőket, elképzeléseik szerint év végére összeállítják az első szerb, angol és magyar nyelven kiadandó tanulmánykötetet, megindítják a honlapot, a forráskiadvány- és tanulmánysorozatot. Az eddigi autodidakta feltáró munkát párosítani kell a professzionista történetkutatással, méltatta az eddigi úttöréseket, kiemelve egyes kutatók és levéltári műhelyek – Szeged, Zenta, Újvidék – érdemeit. Támaszkodni fognak a Történelmi megbékélés a Kárpát-medencében c. alatt szerveződött program tapasztalataira és az európai történelmi megbékélés eredményeire. Ismertette az európai történelmi megbékélés-programok történetét: a német–francia (1962), német–lengyel (1970), az olasz–osztrák (1978), a finn–svéd példákat. És ismertette a 2007-ben indult Kárpát-medencei program eddigi menetét. Részben a nemzetközi – osztrák–szlovák–román–magyar történészcsapat – tisztázó vitáit az egymáson ejtett történelmi sérelmekről, az ún. kényes kérdésekről, világháborús szerepről, Trianonról, a kisebbségi kérdés történetéről, részben a határokon túli magyar kisebbségek kulturális autonómiájáról folytatott vitákat. Ez utóbbiakat az Akadémián a határokon túli magyar kisebbségek politikai vezetőinek és a kisebbségi kérdés európai szakembereinek, hazai kutatók részvételével tartották. Kiindulópontjuk: a térség népeinek először az utóbbi 150 esztendőben először több a közös érdekük, mint az ellenérdekeltségük, de ennek felismerését a történelmi sebek és a kisebbségi kérdés rendezetlensége hátráltatja. Kiindulópontjuk: 2004–2007 között a tömbmagyarság nagy része az EU tagja lett, a kisebbségi kérdés rendezésére új lehetőségeink nyíltak, ezeket kell kihasználni. A tisztázó viták szükségesek a szerbek és magyarok között is. Nemcsak a magyaroknak kell egyszerre több szomszéddal, hanem a szerbeknek is legalább 5 szomszéddal a vitákat folytatni. Mind a szerb, mind a magyar értelmiségre és politikusokra ezek a viták sok új típusú feladatot rónak, miközben kevés a szakember-kutató és kevés a szakértő kisebbségpolitikus. Ugyanakkor a közönség türelmetlen, érthetően, ezért is kell a kutatóknak, a politikusoknak és a civil lakosságnak közös fórumokat teremteni. Glatz kiemelte: az első szerb–magyar értekezleten a bizottság alapelveit megfogalmazó 2010. december 15-i budapesti konferencián a legnagyobb nyitottságot tapasztalta a szerb akadémikus kollégák részéről. A kutatási feltételek javítása és a feltáró munka szervezett megindulása a következő félév eredménye lehet.
A megemlékezésen a vegyes bizottság magyar tagozatának tagjai, Forró Lajos, Matuska Márton, Mezei Zsuzsanna, Sajti Enikő tartottak előadást, ismertetve kutatásaik legújabb eredményeit.
A megemlékezők kérdéseket tettek fel az előadóknak. A délelőtti előadásokat a hallgatóság, a megemlékezők soraiból az előadóknak feltett kérdésekre adott válaszok zárták.
Glatz Ferenc válaszában elmondta: a megbékélés hosszú folyamat eredménye lehet, a múltfeltárás és a kisebbségi kérdés rendezése ennek előfeltétele. A nyugati tapasztalatok bizonyítják, hogy évtizedek után sincs mindenkiben megbékélés a történelmi sérelmek miatt. A mi dolgunk, hogy a múlt minél teljesebb feltárásával és megismertetésével – kiadványokkal, konferenciákkal, lakossági fórumokkal – biztosítsanak lehetőséget mindenkinek a múlttal való egyéni számvetéséhez. Más megbékélni másokkal és más megbékélni magunkkal. „Mindenki maga tudja, hogy mitől fog megbékélni. Nekünk egy dolgunk van, hogy ebben segítséget nyújtsunk, feltárjuk a tényeket, és utána mindenki döntse el, hogy megbékél vagy sem. Tehát nekünk az a dolgunk, megítélésem szerint, hogy megadjuk a lehetőséget, ez a megbékélés az emberekben létrejöjjön.” A hozzászólók között azokkal ért egyet, akik a kisebbségi kérdés megoldását legalább olyan fontosnak tartják, mint a történelmi feltáró munkát. Ő a maga részéről autonómiapárti volt és maradt. 1994–1995-ben aktívan részt vett – az általa vezetett Budapesti Európa Intézet munkatársaival együtt – a VMDK autonómia-koncepciójának kidolgozásában, Óbecsén az autonómia-program ünnepélyes átadásán ő tartotta az ünnepi beszédet. Most is a kollektív kulturális autonómia és a politikai perszonális autonómia alapján áll.