Magyar–Szerb Akadémiai Vegyes Bizottság belgrádi ülése

2011. május 30.
Glatz Ferenc és Vojislav Stanovčić akadémikusok vezetésével Belgrádban tárgyalt a történelmi megbékélés Magyar–Szerb Akadémiai Vegyes Bizottsága két tagozatának vezetősége. A bizottság elfogadta a magyar fél javaslatait a levéltári kutatások és a visszaemlékezés gyűjtésének szervezeti rendjéről, a szerbiai kutatásszervezési partnerség kiépítéséről, a szerbiai sírfeltáró bizottság vajdasági szekciójának létrehozásáról, a vegyes bizottság magyar nyelvű honlapjáról, az új forráskiadvány-sorozat indításáról, a 2011 őszén rendezendő nemzetközi konferenciáról és három nyelvű tanulmánykötet publikálásáról. A két tagozat elnöke, Glatz Ferenc és Vojislav Stanovčić erről szóló megállapodást írtak alá.
 
NYILATKOZAT
a Magyar–Szerb Akadémiai Vegyes Bizottság vezetőinek
2011. május 30-i találkozójáról
 
A két akadémiai bizottság társelnökei az alábbiakban állapodtak meg:
1. Azok a célok, amelyeket 2010. december 10-én rögzített a két akadémiai bizottság, helyesnek bizonyultak, a második világháború idején elkövetett tömeggyilkosságok emléke és azok feldolgozatlansága máig hátráltatja a megbékélést a szerb és a magyar emberek között. A bizottság javaslatot dolgozott ki az elmúlt hónapokban a múltfeltárás intézményesítésére: a MTA Történettudományi Intézetében létrehozta a kutatásszervezés háttérintézményét, a délkelet-európai történeti osztályt, ennek vezetője a bizottság magyar tagozatának titkára. Az első néhány hónap a helyzetfelmérés, a feladatok megállapításának és a kutatásszervezet kialakításának ideje volt. Tisztában vannak azzal, hogy a közönség azt kívánja a kutatástól, hogy bepótolja az 1941–1948 közötti, a két nép kapcsolatát terhelő tragikus események óta eltelt időszak mulasztását. A lázas semmittevést azonban nem válthatja fel a lázas és szakszerűtlen kapkodás.
 
2. A bizottság vezetői meghallgatták a beszámolókat arról, hogy január 6-án megalakult a magyar, március 25-én a szerb bizottság. A magyar bizottság elkészült munkatervét egyeztették a szerb féllel. A bizottság tisztában van azzal, hogy a múltfeltárás elsősorban a magyar kutatók feladata, de ez csakis a szerb kollégák hathatós közreműködésével történhet. A magyar bizottság úgy látja, hogy az akadémiai bizottság megalakulása óta érezhető a múltfeltárás jóindulatú támogatása a szerbiai hatóságok és levéltárosok részéről.
 
3. A levéltári források feltárásáról. A levéltári feltáró munka helyzetfelmérése megtörtént. Mintegy 1300 iratfolyóméter akta átnézésére van szükség ahhoz, hogy a kutatás pontos számadatokat adjon azokról az 1944–45-ben elpusztított magyar áldozatokról, akiknek nevei említésre kerülnek az írott emlékekben. A jelenleg megismerhető listákat a bizottság megállapodása értelmében a következő hetekben közzéteszik. (Erről a magyar bizottság február 12-én, Szabadkán rendezett szakmai fórumán történt állásfoglalás, amellyel a szerb fél is teljes mértékben egyetért.)
A Szerbiában és kiemelten a Vajdaságban folytatott kutatások anyaga (mind szerb, mind magyar kutatók részéről) az 1941–1948-as időszakra vonatkozóan összegyűjtve rendelkezésre áll, ill. néhány kiadásra is került (vagy kis példányszámban kinyomtatták). Jelenleg azonban olyan új források is hozzáférhetővé váltak, amelyeket eddig a titkosszolgálatok őriztek (OZNA, KNOJ) és csak most nyitottak meg a kutatók előtt, akik ezeket fel fogják dolgozni és a feltárt tényeket összehasonlítják. Véleményünk szerint minden ily módon feltárt tényanyagot a közzétételt megelőzően független tudósoknak kell ellenőrizniük, ésszerű határidőn belül (néhány hónap).
 
4. A szóbeli emlékek gyűjtéséről, megőrzéséről, feldolgozásáról. A visszaemlékezések szervezett gyűjtéséről a magyar bizottság március 25-ei szakmai fórumán döntöttek. A szerb fél a munka nagy részét és az adatgyűjtést 2011 folyamán elvégzi, kutatásainak eredményeit összegzően pedig 2012-ben teszi közzé illetve publikálja.
 
5. A kutatásszervezetről. A Magyar–Szerb Akadémiai Bizottság egyetértéssel vette tudomásul, hogy a magyar fél a szerbiai kutatások szervezését a Vajdaságban a zentai Vajdasági Magyar Művelődési Intézetre bízza, amelyik képes a helyi kutatásszervezetet, az anyagfeldolgozást, rögzítést és a szakszerűséget biztosítani. A bizottság szerb tagozata és a kutatók vállalják, hogy hasonló jellegű kutatásokat végeznek a szerb oldalon, Szerbiában és a Vajdaságban, illetve esetleg a volt jugoszláv levéltárakban.
 
6. Emlékhelyek létesítéséről és gondozásáról. A Magyar–Szerb Akadémiai Bizottság megismerte a magyar bizottság állásfoglalását a tömeggyilkosságok áldozatainak emlékét megörökítő emlékhelyek létesítéséről. A magyar bizottság közölte azt a térképet, amelyik feltünteti a tömeggyilkosságok színhelyeit és az ottani áldozatok eddig megismert számát. Az akadémiai bizottság egyetért azzal, hogy több lokális emlékhely és egy szerbiai nemzeti emlékhely kialakítása szükséges. Egyetért a magyar féllel abban, hogy a szerb hatóságoknak minden erővel biztosítani kell ezen emlékhelyek sérthetetlenségét, és azzal is, hogy a szerbiai magyarság intézményeinek kiemelt szerepe lehet ezen emlékhelyek karbantartásában.
Egyetértés alakult ki arról, hogy a szerb kormány által létrehozott tömegsír-bizottságon belül alakuljon meg annak vajdasági albizottsága, amelyet a vajdasági kormány (parlament) működtetne, finanszírozna.
 
7. A szerb és magyar fél megállapodott abban, hogy még ezen akadémiai félévben szerb és magyar kutatók műhelykonferenciája méri fel a kutatások jelenlegi helyzetét. Egyetért abban, hogy őszre készüljön el egy olyan gyűjteményes kötet, angol, szerb és magyar nyelven, amelyik bemutatja a kutatások mai állását.
 
8. A szerb fél elégedetten veszi tudomásul, hogy a magyar bizottság ezekben a hetekben megindítja honlapját, amely rendszeresen beszámol a kutatások újabb eredményeiről, közli az áldozatok névsorát, a tragédiák helyeinek jegyzékét, tudományos igényű tanulmányokat, állásfoglalásokat, vitacikkeket, és az érzelmeket is megjelenítő hozzászólásokat a szerb-magyar történeti konfliktusokról.
Elfogadást nyert az a javaslat is, hogy a 2002-ben a vajdasági parlament által létrehozott Ankét-bizottság jelentését magyarul közzétegyék.
 
9. A magyar bizottság tájékoztatást adott arról is, hogy még a következő hónapokban megindít két kiadványsorozatot. Egyet a folytonos forrásfeltárások előrehaladásáról, először is a szerbiai levéltárak fondjegyzékéről, az 1944–45. évi vérengzésekről. Ezzel egy időben egy monográfia sorozatot indít Szerbia és Magyarország második világháborús közös történelmét feltáró tanulmányokból. Mindkét sorozatnak máris két kötete van nyomdában.
A szerb fél egyetért abban, hogy a feltárt tényanyagot publikálni kell. Hiteles eredményeket szándékozunk közzé tenni, miután a témában jártas szakemberek ellenőrizték az anyagot és miután a szükséges pénzügyi fedezet is rendelkezésre áll. A bizottság megállapította, hogy mindkét oldalon nehézségek merültek fel és állnak fenn a kutatások finanszírozásával kapcsolatban.
 
10. A szerb fél kész egy olyan, a szerb akadémia elnöke által aláírt támogatólevelet kiadni a szerbiai kutatások támogatására, amely hangsúlyozza a szerb–magyar együttélést és kiemelten a tömeggyilkosságokat feltáró kutatásokat. A támogatólevelet a kutatók megkapják a szükséges támogatás biztosításával. A kutatókat már kijelölte a Szerb Akadémia Igazgató Tanácsa.
 
11. A Bizottság megállapodott abban, hogy legközelebb Budapesten találkozik, szeptember 15-én, a Multikulturalitástól a tömeggyilkosságokig című nemzetközi konferencián.
 
                             Glatz Ferenc                                                  Vojislav Stanovčić