Prima Primissima díjátadó
2007. december 7.
A Prima Primissima Alapítvány Kuratóriumának és Társadalmi Tanácsadó Testületének jelölése, valamint a közönségszavazatok alapján Glatz Ferenc a 2007. évi Prima Primissima Díj nyertese a Magyar Tudomány kategóriában. A 2007. december 7-én a Művészetek Palotájában tartott díjátadón immár ötödik alkalommal részesültek elismerésben a magyar szellemi élet, a művészet, a tudomány és a sport kiemelkedő képviselői.
Glatz Ferenc méltatása:
Glatz Ferenc történész, akadémikus, az MTA Történettudományi Intézetének 1965 óta munkatársa, 1988 óta az intézet igazgatója. 1996–2002 között az MTA elnöke volt, jelenleg ismét az intézet igazgatója és az MTA Társadalomkutató Központ Tudományos Tanácsának elnöke. 1975 óta tanít az Eötvös Lóránt Tudományegyeteme historiográfiát, művelődéstörténetet és újkori forrástant, illetve természettörténetet. 1979-től alapításától a História folyóirat felelős szerkesztője. Főbb művei: Történelemelméleti és módszertani tanulmányok, Történetíró és politika, Nemzeti kultúra, kultúrált nemzet – 1867–1987, Történetírás rendszerváltásban, Tudománypolitika az ezredforduló Magyar-országán, Új szintézis felé, Helyünk Európában, A magyarok krónikája. Tudományos kitüntetései: Österreichische Ehrenkreuz für Wissenschaft und Kunst, Freedom, Széchenyi-díj, Kisebbségekért díj, nemzetközi Herder-díj, Interfaith Gold Medallion. Munkásságát először a Német Köztársaság legmagasabb állami kitüntetésével, a Nagykereszttel, majd a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjével is elismerték.
A díj átvételelkor mondott köszönő beszéd:
Glatz Ferenc akadémikus, történész: Boldog vagyok, hogy ezt a díjat megkaptam, amelyet tudóstársaim, művész barátaim javasoltak, de amelyet a vállalkozói társadalom ítélt oda, akiknek leleményére, ügyességére, hozzánk az igényeket közvetítő okosságára nekünk, a kultúra munkásainak olyannyira szüksége van. Életem első aktív harminc évében egy tudománybarát társadalomról álmodtam, azt igyekeztem elérni, hogy bennünket, akik oktatunk, kutatunk, gyűjteményekben hagyatékokat kezelünk, a társadalom elismerjen, a társadalom tudománybarát legyen. Ennek a díjnak azért is örülök, mert az utolsó tíz évben már nem csak a tudománybarát társadalomért, hanem a társadalombarát tudományért próbálok tenni. Hogy a tudomány ebben az anyagi bőségben, de erkölcsi-érzelmi válságba is jutó 21. század elején érzékelje azt, ami az embereket bántja, az embereket foglalkoztatja. Egy társadalombarát tudomány nélkül nem megy előrébb a világ. De örülök ennek a díjnak azért is, mert ezzel boldogságot tudtam szerezni közvetlen munkatársaimnak, mindenekelőtt tanítványaimnak, csalá-domnak, mindenekelőtt anyámnak, aki kiskorom óta nemcsak a tudás tisztele-tére, hanem az emberek szeretetére is nevelt. Köszönöm még egyszer!
A díj átvételelkor mondott köszönő beszéd:
Glatz Ferenc akadémikus, történész: Boldog vagyok, hogy ezt a díjat megkaptam, amelyet tudóstársaim, művész barátaim javasoltak, de amelyet a vállalkozói társadalom ítélt oda, akiknek leleményére, ügyességére, hozzánk az igényeket közvetítő okosságára nekünk, a kultúra munkásainak olyannyira szüksége van. Életem első aktív harminc évében egy tudománybarát társadalomról álmodtam, azt igyekeztem elérni, hogy bennünket, akik oktatunk, kutatunk, gyűjteményekben hagyatékokat kezelünk, a társadalom elismerjen, a társadalom tudománybarát legyen. Ennek a díjnak azért is örülök, mert az utolsó tíz évben már nem csak a tudománybarát társadalomért, hanem a társadalombarát tudományért próbálok tenni. Hogy a tudomány ebben az anyagi bőségben, de erkölcsi-érzelmi válságba is jutó 21. század elején érzékelje azt, ami az embereket bántja, az embereket foglalkoztatja. Egy társadalombarát tudomány nélkül nem megy előrébb a világ. De örülök ennek a díjnak azért is, mert ezzel boldogságot tudtam szerezni közvetlen munkatársaimnak, mindenekelőtt tanítványaimnak, csalá-domnak, mindenekelőtt anyámnak, aki kiskorom óta nemcsak a tudás tisztele-tére, hanem az emberek szeretetére is nevelt. Köszönöm még egyszer!